Christian Berges: A portrévilágítás alapjai

A főfény az egyik legfontosabb világítási elem. Tulajdonképpen e köré építed fel a világításodat.

Mi a főfényed? Talán már ott is van, csak körül kell nézned. Lehet ez a nap, amely éppen besüt az ablakon keresztül, vagy egy asztali lámpa, amely a témád közelében világít. A lényeg, hogy meg kell találnod, használnod és alakítanod vagy felerősítened kell. Van amikor ki kell takarnod, ha az nem az a fény, amit akarsz. Lehet, hogy rossz irányból jön, túl erős, túl gyenge, túl pontos vagy túlságosan szórt.

 

Ha azonban nincs számodra megfelelő fényforrás a főfényedhez, akkor nyilván meg kell teremtened a sajátodat. De vajon milyen egy megfelelő főfény? Milyen funkciót tölt be? Mi a helyes iránya?

Használat

A főfény sokszor adja magát: az a fény, amely meghatározza a fény irányát a kompozíciódon belül, vagyis nyilvánvaló az iránya. Mindenki érzékeli honnan jön, még akkor is, ha a fény iránya nem  látható a képen. Éppen ezek a jellemzők teszik a főfényt egyedivé és dominánsá.

A főfényed lehet természetes-szerű, mert imitálhat egy természetes fényforrást (ilyen például a Saylight 250-es), mint például a napot.  De elérhetsz vele drámai hatást attól függően, hogyan irányítod a fényt.

Fényirány

Tehát hova kell helyeznem a főfényemet? Milyen szögben állítsam a fényképezőmhöz és a modellemhez képest? Milyen magasra helyezzem?

Két dolog miatt nehéz ezeket a kérdéseket megválaszolni. Egyrészt nincs egy általánosan elfogadott, jól működő módszer. Másrészt, attól függ, milyen hatást akarsz elérni. Hogy akarod, hogy a modelled kinézzen… természetesnek, gonosznak, jóságosnak tűnjön?

Egy igazán ördögi portré készítéséhez például elég ha valamilyen alsó szöget választunk a fényforrásunknak.

 

 

A legtöbb esetben azonban, akár egy portréfotózásnál vagy egy interjúnál, azt akarjuk, hogy a modellünk a lehető legjobban nézzen ki.

Jó módszer az, ha a modellünk feje körül mozgatjuk a fényforrásunkat, mert így kikísérletezhetjük a számunkra legmegfelelőbb beállítást. Figyeljük meg hova esnek az árnyékok. Melyek azok, amik kulcsfontosságúak és melyek azok, amik problematikusak.

Egyébként a legjobb, ha beszerzünk egy próbabábu fejet, ha nem akarjuk, hogy a modellünk túlságosan elunja, vagy stresszelje magát.

 

a) Frontfény

Talán ez a legegyértelműbb a pozicionálás szempontjából. Helyezzük a gépünk fölé, de a lehető legközelebb az optikához. Így az arc egy homogén világítást kap, ahol nagyon kevés az árnyék, csupán az áll alatt található egy vékony sávban attól függően milyen távol van a fényforrás az optikától. Ha az objektívhez rögzített körfényt használunk és a fény, valamint a gépünk tengelye ugyanaz, akkor egyáltalán nem lesz árnyék.

 

Ennek a technikának az egyik nagy előnye az, hogy a fény közvetlenül a modell pupillájának a közepén jelenik meg és a főfényünk pupillában visszavert fénye a modell szemeit élénkítik, szinte megelevenítik.

 

 

A frontfény nagyon szép és tetszetős lehet, ha az arc önmagában is elég érdekes vagy ha a sminket akarjuk kiemelni a képünkön.

Ezt a fényelhelyezést akkor érdemes használni, ha high-key felállással akarunk fotózunk. Ha világos háttérrel fotózunk és túlexponáljuk a képet, akkor egy fényes, árnynélküli képet kapunk.

 

 

A frontfénynek megvan az a buktatója is, hogy nagyon unalmasnak, kétdimenziósnak tűnhetnek.

 

b) Magas frontfény

Ha a főfényed az optikád fölött tartod és azt lassan felfelé kezded mozgatni, azt fogod látni, hogy megnyúlnak az árnyékok. Először az áll alatt jelennek meg, maj az orr alatt, végül pedig a szemek alatt.

A magas frontfényt „glamour fénynek” is szokták nevezni, hiszen az arcot sokkal keskenyebbnek, soványabbnak s ezáltal előnyösebbnek tünteti fel. Ez a megvilágítás legjobban azokkal működik a legjobban, akiknek ovális arcformájuk, vagy karakteres arccsontjuk van. Ezt a világítási technikát Marlene Dietrich tette népszerűvé, mert mindig ragaszkodott ahhoz,hogy őt ily módon fényképezzék.

 

 

Ezt a technikát „pillangó világításnak” is hívják. Ez az elnevezés onnan jön, hogy amikor magas frontfénnyel kezdünk világítani egy arcot, akkor az az árnyék, amely az orr alatt képződik, hasonlít egy lepke szárnyára. Ez a kis hatás akár még referenciapontként is rendelkezésünkre állhat. Érdemes például úgy világítani egy glamour fénynél, hogy a pillangó ne legyen annyira nagy, hogy túlnyúljon az orr és a felsőajak közti távolság felénél.

 

c) Enyhe oldalfény

Mozgassuk a lámpánkat lefelé addig, amíg az orr alatti árnyék teljesen eltűnik és az áll alatti árnyék pedig egészen pici.

Ha ezt elértük, akkor mozgassuk a fényforrásunkat enyhén bal oldalra. Észrevehetjük, hogyan növekszik az árnyék a jobb orcán, majd az egész jobb arcon (a fotográfus szemszögéből). Hagyjuk abba a lámpánk mozgatását azelőtt, mielőtt a modell orra árnyékot képezne.

A finom, oldalsó árnyékkal az arc még inkább kiugrik a síkból.

 

Ezt az oldalsó megvilágítást gyakran használják video interjúk során. Legtöbbször a modell nem néz közvetlenül a kamerába, hanem arra, aki interjúztatja. Ez utóbbi személy pedig egészen közel ül a kamerához. Ennek a beállításnak két előnye is van: egyrészt a riporter tud szemkontaktust tartani az interjúalannyal, másrészt a közönség megmarad távoli szemlélőnek.

Még egy picit változtassunk a fényviszonyokon. Ezt az enyhén oldalra tolt fényt mozgassuk még egy hajszálnyit balra, de csak addig, amíg az orr még nem vet árnyékot. Így az orr szépen kontrasztban lesz.

 

 

Egy másik nagyon is drámai hatást érhetünk el azzal, ha a főfényünket 90 fokban beforgatjuk. Az eredmény az arc szélsőséges kettéválasztása fénnyel és árnyékkal.

 

 

Természetesen, csökkenthetjük a sötét és a világos oldal közötti kontrasztot, ha adunk a kompozíciónkhoz egy másik fényt is.

d) A Rembrandt világítás (the Rembrandt Triangle)

Rembrandt, a híres holland festő alkalmazta előszeretettel ezt a technikát a festményein. Ahhoz, hogy ezt a hatást elérjük úgy kell pozicionálnunk a főfényünket, hogy az arc árnyékban lévő része kapjon egy kis fényt, de csak annyit, hogy a szem alatt egy háromszöget rajzoljon ki a fény. Ezt a háromszöget nevezzük „Rembrandt” háromszögnek.
Az így kapott kép természetes lesz és drámai. Természetes, mert a magas szögben világítólámpánk a napfényt fogja imitálni és drámai az arc fényárnyék játékától.

 

Ahhoz, hogy elérjük ezt a hatást, fentről lefelé kell világítanunk úgy, hogy egy kicsit a kameránk felé mozgatjuk a lámpát. Kísérletezz addig, amíg megkapod ezt a bizonyos háromszöget.

Próbáld világosan tartani a szemet. Ahogy beszéltük, a főfényed finom tükröződése a pupillán, megeleveníti a szemet. Persze, ha Rembrandt világítást akarunk, akkor ezt sokszor kihívás elérni.
Reméljük tetszett ez a kis bevezetés.

 

A cikk forrása itt található!