A főfény az egyik legfontosabb világítási elem. Tulajdonképpen e köré építed fel a világításodat.
Mi a főfényed? Talán már ott is van, csak körül kell nézned. Lehet ez a nap, amely éppen besüt az ablakon keresztül, vagy egy asztali lámpa, amely a témád közelében világít. A lényeg, hogy meg kell találnod, használnod és alakítanod vagy felerősítened kell. Van amikor ki kell takarnod, ha az nem az a fény, amit akarsz. Lehet, hogy rossz irányból jön, túl erős, túl gyenge, túl pontos vagy túlságosan szórt.
Ha azonban nincs számodra megfelelő fényforrás a főfényedhez, akkor nyilván meg kell teremtened a sajátodat. De vajon milyen egy megfelelő főfény? Milyen funkciót tölt be? Mi a helyes iránya?
Használat
A főfény sokszor adja magát: az a
fény, amely meghatározza a fény irányát a kompozíciódon belül, vagyis
nyilvánvaló az iránya. Mindenki érzékeli honnan jön, még akkor is, ha a
fény iránya nem látható a képen. Éppen ezek a jellemzők teszik a
főfényt egyedivé és dominánsá.
A főfényed lehet természetes-szerű, mert imitálhat egy természetes fényforrást (ilyen például a Saylight 250-es), mint például a napot. De elérhetsz vele drámai hatást attól függően, hogyan irányítod a fényt.
Fényirány
Tehát hova kell helyeznem a
főfényemet? Milyen szögben állítsam a fényképezőmhöz és a modellemhez
képest? Milyen magasra helyezzem?
Két dolog miatt nehéz ezeket a kérdéseket megválaszolni. Egyrészt nincs egy általánosan elfogadott, jól működő módszer. Másrészt, attól függ, milyen hatást akarsz elérni. Hogy akarod, hogy a modelled kinézzen… természetesnek, gonosznak, jóságosnak tűnjön?
Egy igazán ördögi portré készítéséhez például elég ha valamilyen alsó szöget választunk a fényforrásunknak.
A legtöbb esetben azonban, akár egy
portréfotózásnál vagy egy interjúnál, azt akarjuk, hogy a modellünk a
lehető legjobban nézzen ki.
Jó módszer az, ha a modellünk feje körül mozgatjuk a fényforrásunkat, mert így kikísérletezhetjük a számunkra legmegfelelőbb beállítást. Figyeljük meg hova esnek az árnyékok. Melyek azok, amik kulcsfontosságúak és melyek azok, amik problematikusak.
Egyébként a legjobb, ha beszerzünk egy
próbabábu fejet, ha nem akarjuk, hogy a modellünk túlságosan elunja,
vagy stresszelje magát.
a) Frontfény
Talán ez a legegyértelműbb a
pozicionálás szempontjából. Helyezzük a gépünk fölé, de a lehető
legközelebb az optikához. Így az arc egy homogén világítást kap, ahol
nagyon kevés az árnyék, csupán az áll alatt található egy vékony sávban
attól függően milyen távol van a fényforrás az optikától. Ha az
objektívhez rögzített körfényt használunk és a fény, valamint a gépünk
tengelye ugyanaz, akkor egyáltalán nem lesz árnyék.
A frontfény nagyon szép és tetszetős lehet, ha az arc önmagában is elég érdekes vagy ha a sminket akarjuk kiemelni a képünkön.
Ezt a fényelhelyezést akkor érdemes használni, ha high-key felállással akarunk fotózunk. Ha világos háttérrel fotózunk és túlexponáljuk a képet, akkor egy fényes, árnynélküli képet kapunk.
A frontfénynek megvan az a buktatója is, hogy nagyon unalmasnak, kétdimenziósnak tűnhetnek.
b) Magas frontfény
Ha a főfényed az optikád fölött tartod
és azt lassan felfelé kezded mozgatni, azt fogod látni, hogy megnyúlnak
az árnyékok. Először az áll alatt jelennek meg, maj az orr alatt, végül
pedig a szemek alatt.
A magas frontfényt „glamour fénynek” is szokták nevezni, hiszen az arcot sokkal keskenyebbnek, soványabbnak s ezáltal előnyösebbnek tünteti fel. Ez a megvilágítás legjobban azokkal működik a legjobban, akiknek ovális arcformájuk, vagy karakteres arccsontjuk van. Ezt a világítási technikát Marlene Dietrich tette népszerűvé, mert mindig ragaszkodott ahhoz,hogy őt ily módon fényképezzék.
Ezt a technikát „pillangó világításnak” is hívják. Ez az elnevezés onnan
jön, hogy amikor magas frontfénnyel kezdünk világítani egy arcot, akkor
az az árnyék, amely az orr alatt képződik, hasonlít egy lepke
szárnyára. Ez a kis hatás akár még referenciapontként is
rendelkezésünkre állhat. Érdemes például úgy világítani egy glamour
fénynél, hogy a pillangó ne legyen annyira nagy, hogy túlnyúljon az orr
és a felsőajak közti távolság felénél.
Ha ezt elértük, akkor mozgassuk a fényforrásunkat enyhén bal oldalra. Észrevehetjük, hogyan növekszik az árnyék a jobb orcán, majd az egész jobb arcon (a fotográfus szemszögéből). Hagyjuk abba a lámpánk mozgatását azelőtt, mielőtt a modell orra árnyékot képezne.
A finom, oldalsó árnyékkal az arc még inkább kiugrik a síkból.
Még egy picit változtassunk a fényviszonyokon. Ezt az enyhén oldalra tolt fényt mozgassuk még egy hajszálnyit balra, de csak addig, amíg az orr még nem vet árnyékot. Így az orr szépen kontrasztban lesz.
c) Enyhe oldalfény
Mozgassuk a lámpánkat lefelé addig, amíg az orr alatti árnyék teljesen eltűnik és az áll alatti árnyék pedig egészen pici.
Ha ezt elértük, akkor mozgassuk a fényforrásunkat enyhén bal oldalra. Észrevehetjük, hogyan növekszik az árnyék a jobb orcán, majd az egész jobb arcon (a fotográfus szemszögéből). Hagyjuk abba a lámpánk mozgatását azelőtt, mielőtt a modell orra árnyékot képezne.
A finom, oldalsó árnyékkal az arc még inkább kiugrik a síkból.
Ezt az oldalsó megvilágítást gyakran
használják video interjúk során. Legtöbbször a modell nem néz
közvetlenül a kamerába, hanem arra, aki interjúztatja. Ez utóbbi személy
pedig egészen közel ül a kamerához. Ennek a beállításnak két előnye is
van: egyrészt a riporter tud szemkontaktust tartani az interjúalannyal,
másrészt a közönség megmarad távoli szemlélőnek.
Még egy picit változtassunk a fényviszonyokon. Ezt az enyhén oldalra tolt fényt mozgassuk még egy hajszálnyit balra, de csak addig, amíg az orr még nem vet árnyékot. Így az orr szépen kontrasztban lesz.
Egy másik nagyon is drámai hatást érhetünk el azzal, ha a főfényünket 90
fokban beforgatjuk. Az eredmény az arc szélsőséges kettéválasztása
fénnyel és árnyékkal.
Természetesen, csökkenthetjük a sötét és a világos oldal közötti kontrasztot, ha adunk a kompozíciónkhoz egy másik fényt is.
d) A Rembrandt világítás (the Rembrandt Triangle)
Rembrandt, a híres holland festő
alkalmazta előszeretettel ezt a technikát a festményein. Ahhoz, hogy ezt
a hatást elérjük úgy kell pozicionálnunk a főfényünket, hogy az arc
árnyékban lévő része kapjon egy kis fényt, de csak annyit, hogy a szem
alatt egy háromszöget rajzoljon ki a fény. Ezt a háromszöget nevezzük
„Rembrandt” háromszögnek.
Az így kapott kép természetes lesz és drámai. Természetes, mert a magas szögben világítólámpánk a napfényt fogja imitálni és drámai az arc fényárnyék játékától.
Az így kapott kép természetes lesz és drámai. Természetes, mert a magas szögben világítólámpánk a napfényt fogja imitálni és drámai az arc fényárnyék játékától.
Ahhoz, hogy elérjük ezt a hatást,
fentről lefelé kell világítanunk úgy, hogy egy kicsit a kameránk felé
mozgatjuk a lámpát. Kísérletezz addig, amíg megkapod ezt a bizonyos
háromszöget.
Próbáld világosan tartani a szemet. Ahogy beszéltük, a főfényed finom tükröződése a pupillán, megeleveníti a szemet. Persze, ha Rembrandt világítást akarunk, akkor ezt sokszor kihívás elérni.
Reméljük tetszett ez a kis bevezetés.
A cikk forrása itt található!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése