Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell méltán híres könyve gyerekkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. Azt hiszem ezt a könyvet érdemes minden fotózást szerető kezébe adni, mert rengeteg olyan inspirációt és elhivatottságot tud ebből szerezni, ami a fotózás csúcsaként aposztrofált vadfotózáshoz elengedhetetlen. 

Ez az egyik legnehezebb téma, és hozzáteszem a legköltségesebb is. Ha ebbe a nehéz kenyérkeresetbe vágjuk a fejszénket, akkor hamarosan rá fogunk jönni, hogy igazán jó fotókat nagy formátumú gépekkel és meglehetősen drága objektívekkel fogunk tudni alkotni. Maga a felszerelés összeállítása egy kisebb vagyont tud felemészteni. És az éremnek ez csak az egyik oldala. A vadfotózáshoz utazni kell, sokszor nem is keveset és illő erre megfelelően elkészülni. Persze ha szerencsénk van és kertes házba lakunk, az ablakunk sarkából is biztosan tudunk lőni egy két nagyszerű képet, de lássuk be ez ennek a szegmensnek csak a kezdete. Szóval kitartást és sok-sok türelmet tudok kívánni mindazoknak, akiket ez behatóbban érdekel. Ugyanakkor az biztos, hogy a kapott eredmény talán ezeken a fotókon fog leginkább hálásan visszaköszönni. 

Személy szerint én is csak tanulom ezt a műfajt, de kezdeteknek azt hiszem tudok néhány jó tanáccsal szolgálni. 

Nézzük ezeket sorban!

Szabály 1 - Teljes alakos fotó:

A vadfotózás egyik sarkalatos pontja annak dokumentarista jellege. Ez alatt azonban nem a riporter fotók realizmusát értem, hanem a kompozíciónk tárgyának teljes vagy egész alakos bemutatását. Magyarul: az állatfotónk igazán jól akkor fog sikerülni, ha abban az állat teljes egészében, lábától a füléig benne van. Természetfotós pályázatokon első körben hullanak ki az ún. 'csonkolt' képek, azaz amikor lemarad az témánk lába, farka stb. Ez egy alapvető hiba, amit célszerű elkerülni. Más kérdés, hogy van a vadfotózásnak egy olyan területe is, amikor kifejezetten a részletekre megyünk rá. Ebben az esetben természetesen a fentiek nem lehetnek igazak, de azt hiszem a két kategóriát mindenki jól meg tudja különböztetni.

(A nagyításért kattints a képre)

Szabály 2 - Éles szem:

A vadfotózás másik lényegi eleme, hogy az állat szeme minden körülmények között legyen penge éles. A fókuszunkat mindig helyezzük az állat szemére. Nincs kiábrándítóbb, mint egy jónak látszó vadfotó, szépen komponálva, de életlen szemekkel. Ez az apró körülmény nagyban lerontja a szemlélő képről alkotott értékítéletét.

Szabály 3 - Tekintet kifuttatása:

Az előző szabályt folytatva, a fotónkon a nagy valószínűség szerint az állatnak látszódni fog a tekintete. Valamerre néz és most tételezzük fel, hogy nem pont szembe az optikánkkal. Ebben az esetben úgy célszerű komponálni a képet, hogy a vad tekintetének legyen kifutása a képből. Ezt a fenti példán nagyon jól lehet látni. A fotós - nagyon helyesen - a madarat a kép jobb harmadába helyezte, mivel az tekintetével balra néz. Azáltal azt mondhatjuk: van tere az állat nézésének és az nem ütközik bele rögtön a kép bal szélébe. Gondoljuk csak el képzeletben, mennyivel más lenne a fenti kép, ha a fotós a madarat ebben a pozícióban (ugyanilyen képkivágás és arányok mellett) a kép bal harmadába helyezte volna. Ebben az esetben az lenne az érzésünk, hogy a madár keretek közé van szorítva, nincs kifutása és az egész egy szűkösebb, diszharmóniát keltő fotó lenne, miközben a madár háta mögött feleslegesen sok tér keletkezne.

(A nagyításért kattints a képre)

Szabály 4 - Bőrfelület, textúra:

Majdnem minden állatnak van jellemző bőrfelülete, textúrája. Nagyon tanácsos ebbe betekintést engedni. Ez általában nem olyan nehéz, hiszen ha a fenti szabályokat betartjuk, akkor ezekből ennek az elvárások szerinti megjelenése adódik. Igyekezzünk azonban erre is gondolni, amikor állat fotót készítünk.

Szabály 5 - Kiemelés:

Ez talán az egyik legnehezebb. Jelentése annyi, hogy igyekezzünk a kompozíciónk középpontjában lévő állatot oly módon kiemelni, hogy szép, homogén, kellően elmosódott hátteret adunk neki. A fenti, első képnek nem sok hibája van, de ez az egyik gyengesége. Meg lehet az az érzésünk, hogy a madár túlságosan beleolvad az öt körülvevő fák ágai közé. Erre egy nagyon szép példa a második képként szereplő béka, ahol a fotós gyönyörű pasztell hátteret biztosított a kompozíciójának, így a képen szereplő állatról semmi nem vonja el a figyelmünket. Ezt a szabályt persze sokszor nem vagy csak kevéssé tudjuk betartani és ez nem is feltétlenül csak rajtunk múlik. Ez nagyban függ a távolságtól, milyen fényviszonyok mellett, milyen mélységélességgel tudunk fotózni és természetesen a mindenkori háttér textúrájától is.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a fenti pár jó tanács sokszor és nagyban igaz ember fotózásnál is. Végül a legfontosabb. Az életben a szabályok arra valók, hogy betartsuk őket...és...néha megszegjük azokat, ha ezzel fogjuk életünk legjobb fotóját elkészíteni.