Kísértet városok

Mielőtt a két bejegyzéssel előtti post folytatásaként beígért hajnali, súrló fényes csodára térnénk, hadd legyen szó néhány különleges fotózási technikáról, amiket röviden kísértet városnak nevezek. 

A dolog lényege a hosszú záridőben rejlik, ami itt több percet jelent. Ezzel a technikával lehet az éjszaka mozgó tárgyakat (autókat stb.) elmosni illetve az oly sokaknak tetsző lámpa csíkhúzást produkálni a képeken.

Erről beszélek:

Az ilyen képek elkészítéséhez tehát hosszú expoziciós idő (long expo) beállítására lesz szükségünk. A több másodperctől, a több percig tartó záridőket nevezzük ennek. Ahhoz, hogy ezt a technikát eredményesen alkalmazzuk, olyan fényképezőgépre van szükségünk, amelyik rendelkezik manuális expozíciós (M) üzemmóddal.

Mint tudjuk, a hosszú záridő két dolgot eredményez a fotón: egyrészt több fényt enged az érzékelőre, másrészt a mozgó tárgyakat elmossa, vagy akár el is tünteti (ez a tárgy mozgásának sebességétől és a záridő hosszúságától függ). Alapvetően ez a technika az éjszakai tájfotózás fontos eszköze. Normális esetben nélkülözhetetlen kellék egy stabil állvány, babzsák, vagy bármi, ami a fényképezőgépet mozdulatlanul megtartja az expozíció alatt. A bemozdulások elkerülése végett nem árthat még egy távkioldó, de az időzítő is tökéletesen megfelel, ez pedig minden digitális gépen megtalálható. 

Egy hétköznapi helyzetben - például egy városkép fotózásánál - elsőre bízzuk a gépre a fénymérést és az expozíciós értékek megválasztását pl. "P" módban, vagy ha tudjuk, hogy optikánk mondjuk f/8 rekeszállásnál produkálja a legszebb képet, akkor Av módban f/8 értéknél. Az így kapott fotót az LCD kijelzőn rögtön elemezhetjük is, és ezután M módban tetszés szerint korrigálhatunk a záridőn, mivel az automatika a legritkább esetben produkálja a kívánt eredményt. A legszebb eredmény elérésének érdekében a legalacsonyabb ISO értéken, körülbelül közepes rekeszállással érdemes dolgozni, hiszen a fény mennyiségét a záridő segítségével szabadon szabályozhatjuk.

Ha tegyük fel sok a járókelő előttünk, és nem szeretnénk, ha látszanának a képen, akkor törekedjünk a leghosszabb záridőre, akár a rekesz szűkítésével is. Ezzel a technikával lehet a híres Times Square teret pl. kiüríteni, ami valljuk be, elég jól hangzik!

Tükörreflexes gépeknél lehetőségünk van 30 mp-nél is hosszabb expozíciókra, ehhez azonban folyamatosan nyomva kell tartani az exponáló gombot, ami mindenképpen beremegést eredményezne. Ennek kiküszöbölésére használjunk kábeles távkioldót, ezeken többnyire az exponáló gomb is rögzíthető, így nem kell percekig nyomva tartanunk. 

Előfordulhat, hogy a természetben szeretnénk megörökíteni az éjszakai tájat, ahol egy városhoz képest elenyésző a rendelkezésünkre álló fény mennyisége, és szinte biztosan 30 mp fölötti záridőre lesz szükségünk. Erre készülni kell, és sajnos kompakt vagy bridge géppel nem is igen érdemes nekifutni a feladatnak. Ilyenkor az automatika többnyire eleve tehetetlen, hiszen nem ajánlhat 30mp-nél hosszabb záridőt, kénytelenek vagyunk magunk kísérletezni.

Első akadály a fókuszálás lesz, hiszen az autofókusz ilyen kevés fénynél használhatatlan. Amennyiben az optikánkon fel van tüntetve a végtelen állás, szerencsénk van, hiszen pont erre van szükségünk. Olcsóbb objektívek azonban megtréfálhatnak, hiszen nincs feltüntetve a fókuszgyűrű mellett az aktuális távolság, ráadásul a végtelen nem az egyik végpontban van, hanem pár fokkal előrébb. Sajnos a keresőben többnyire szintén nem látunk semmit az aktuális élességből, persze ha a távolban van valami nagy és fényes (például a Hold), akkor könnyebb manuálisan beállítani az élességet.

Ha ezt megoldottuk, akkor jöhet a záridő megállapítása. Részemről megérzéseimre hagyatkozva szoktam elkezdeni, és olyan 1-2 perc körüli idővel kezdek. Az első kép után már láthatjuk, hogy ez sok vagy kevés, esetleg épp optimális. "Klasszikus" sötét éjszakai tájnál 5 perc körüli időre is szükség lehet (ISO100, f/5.6 körüli értékek mellett), de erős holdfényben elég a töredéke. Ezt minden alkalommal ki kell kísérletezni.

Kísértet város nappal

Kísértet várost nappal is készíthetünk, amit talán még hatásosabb. Ezzel azonban nehéz dolgunk lesz. Ez egy olyan technika, ahol a fény hirtelen barátból ellenséggé válik, és mindent el kell követnünk hogy amennyire csak lehet, kizárjuk a jelenlétét. A cél ugyanis az, hogy olyan minimálisra csökkentsük a bejutó fény mennyiségét, hogy képesek legyünk hosszú percekig exponálni fényes nappal. Az állvány és a távkioldó itt is alapvető kellék, azonban másra is szükségünk lesz. Az objektívet nem árt teljesen lerekeszelni, de ez még édeskevés.

Több erős ND (neutral density, szürke) szűrőre lehet szükségünk, ez azonban erős vignettálást okozhat a kép sarkaiban. Megoldható a dolog két egymás elé helyezett lineáris polárszűrővel is, amik bizonyos állásban akár minden fényt kiszűrnek, így megtalálhatjuk azt az állást, ahol épp csak beengednek valamennyit. Így már menni fog a több perces expozíció, azonban a plusz rétegek miatt romolhat a kép minősége. Ezt a technikát alkalmazva kísértetvárossá változtathatunk egy nyüzsgő metropoliszt, hiszen a mozgó testek (jó esetben) nem lesznek láthatók a képen.