Kedves Olvasóm!
Ebben a naplóban alapvetően a fotózással és fotókészítéssel kapcsolatos információkat olvashatsz egy lelkes amatőr tollából. Bízom benne, hogy ezeken az írásokon keresztül te is közelebb kerülhetsz a pillanat megörökítésének élményéhez. Igyekszem minél több hasznos tudást, tapasztalatot és tanácsot is átadni a sorok között, de mindezt saját élményeimet bemutató sorozaton keresztül.
Van némi tapasztalatom a fotózással kapcsolatban és már régóta érett bennem a gondolat, hogy mindezt írásos formában is meg kellene osztanom. Nemrégiben egy fontos apropó szolgált arra, hogy ezt az elhatározásomat, immár tett is kövesse.
2011 decembere óta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy Canon 5D Mark II boldog tulajdonosa lehetek. Ezzel a fotózással kapcsolatos történetem egy új fejezete kezdődött el. Ha már itt ez az új kezdet, akkor legyen ennek egy naplóba való olvasata is.
Röviden néhány szó az előéletemről:
Sok fotózással foglalkozó embertől eltérően én nem mondhatom el magamról, hogy fiatal koromban a szüleimtől kapott Pajtás fényképezőgép inspirált volna a fotózás felé. Soha nem volt sem ilyen, sem más fényképezőgépem. A fotózást is, mint oly sok minden mást, csak érett fejjel fedeztem fel magamnak. A környezetemben nem volt olyan, aki ehhez megfelelő lökést adott volna. Bár mint később kiderült, valójában egy kedves rokonom szabadidős tevékenységeihez sokkal több közöm volt, mintsem azt gondoltam volna. De ez egy külön történet, amit talán valamikor később megosztok.
Az első gépem egy Fuji kompakt kamera volt, ami még a filmes világból származik. Már javában dolgoztam, amikor a 2000-es évek elején egy Canon PowerShot G2-es gépet vettem, amivel nagyon sokáig, nagyon meg voltam elégedve. Rengeteg mindent ezen a gépen tanultam meg, ami a kép komponáláshoz és a fotózáshoz, mint látásmód kifejlesztéséhez kell. A technikai háttérről azonban ekkor még nem sok közöm volt.
Aztán valamikor 2005 tájékán beléptem a digitális tükkörreflexes (DSLR) gépek világába. Ehhez a belépőt egy Canon EOS 350D típusú gép adta. Nemsokára rájöttem, hogy ezzel lehet ugyan, hasonlóan fényképezni, mint a G2-vel, de nem sok értelme van. Ahhoz, hogy ennek a gépnek az igazi lehetőségeit ki tudjam használni, muszáj lesz többet tudnom a fényképezés technikai hátteréről is. Alapvetően érdekelt a téma, azért nem esett nehezemre az ezzel kapcsolatos szakirodalom tanulmányozása. Összességében ez, hol könnyebben, hol nehezebben ment. A hasznos könyvekről szeretnék egy külön bejegyzésben szólni.
Pár év után rájöttem, hogy már sokkal több mindent tudok a gépről és a fotózás fizikájáról, de mégsem érzem magamon, hogy olyan jól tudnék fotózni. Egy kedves rokonom ajánlására aztán 2008-ban beiratkoztam egy fotós suliba, amit a Foto Art magazin főszerkesztője, Jamrik Vili vezetett (Fotósuli). Itt egy féléven keresztül tanulhattam elméletben és gyakorlatban mindazt, ami a fényképezéshez kell, az alapoktól kezdve. Összességében nagyon jó tapasztalatokat szerezhettem itt és néhány tényleg érdekes tanárral is sikerült megismerkednem. A legfontosabb eredménye azonban az iskolának, az a hihetetlen inspiráció volt, amit az adhat, amikor az ember koncentráltan tud foglalkozni egy őt érdeklő dologgal. Abban az időszakban tényleg minden nap a fotózásról szólt.
Most 2012 február van és túl vagyok az első "próbafelvételeken" az új szerzeményemmel. A következőkben innen folytatom.
Van némi tapasztalatom a fotózással kapcsolatban és már régóta érett bennem a gondolat, hogy mindezt írásos formában is meg kellene osztanom. Nemrégiben egy fontos apropó szolgált arra, hogy ezt az elhatározásomat, immár tett is kövesse.
2011 decembere óta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy Canon 5D Mark II boldog tulajdonosa lehetek. Ezzel a fotózással kapcsolatos történetem egy új fejezete kezdődött el. Ha már itt ez az új kezdet, akkor legyen ennek egy naplóba való olvasata is.
Röviden néhány szó az előéletemről:
Sok fotózással foglalkozó embertől eltérően én nem mondhatom el magamról, hogy fiatal koromban a szüleimtől kapott Pajtás fényképezőgép inspirált volna a fotózás felé. Soha nem volt sem ilyen, sem más fényképezőgépem. A fotózást is, mint oly sok minden mást, csak érett fejjel fedeztem fel magamnak. A környezetemben nem volt olyan, aki ehhez megfelelő lökést adott volna. Bár mint később kiderült, valójában egy kedves rokonom szabadidős tevékenységeihez sokkal több közöm volt, mintsem azt gondoltam volna. De ez egy külön történet, amit talán valamikor később megosztok.
Az első gépem egy Fuji kompakt kamera volt, ami még a filmes világból származik. Már javában dolgoztam, amikor a 2000-es évek elején egy Canon PowerShot G2-es gépet vettem, amivel nagyon sokáig, nagyon meg voltam elégedve. Rengeteg mindent ezen a gépen tanultam meg, ami a kép komponáláshoz és a fotózáshoz, mint látásmód kifejlesztéséhez kell. A technikai háttérről azonban ekkor még nem sok közöm volt.
Aztán valamikor 2005 tájékán beléptem a digitális tükkörreflexes (DSLR) gépek világába. Ehhez a belépőt egy Canon EOS 350D típusú gép adta. Nemsokára rájöttem, hogy ezzel lehet ugyan, hasonlóan fényképezni, mint a G2-vel, de nem sok értelme van. Ahhoz, hogy ennek a gépnek az igazi lehetőségeit ki tudjam használni, muszáj lesz többet tudnom a fényképezés technikai hátteréről is. Alapvetően érdekelt a téma, azért nem esett nehezemre az ezzel kapcsolatos szakirodalom tanulmányozása. Összességében ez, hol könnyebben, hol nehezebben ment. A hasznos könyvekről szeretnék egy külön bejegyzésben szólni.
Pár év után rájöttem, hogy már sokkal több mindent tudok a gépről és a fotózás fizikájáról, de mégsem érzem magamon, hogy olyan jól tudnék fotózni. Egy kedves rokonom ajánlására aztán 2008-ban beiratkoztam egy fotós suliba, amit a Foto Art magazin főszerkesztője, Jamrik Vili vezetett (Fotósuli). Itt egy féléven keresztül tanulhattam elméletben és gyakorlatban mindazt, ami a fényképezéshez kell, az alapoktól kezdve. Összességében nagyon jó tapasztalatokat szerezhettem itt és néhány tényleg érdekes tanárral is sikerült megismerkednem. A legfontosabb eredménye azonban az iskolának, az a hihetetlen inspiráció volt, amit az adhat, amikor az ember koncentráltan tud foglalkozni egy őt érdeklő dologgal. Abban az időszakban tényleg minden nap a fotózásról szólt.
Most 2012 február van és túl vagyok az első "próbafelvételeken" az új szerzeményemmel. A következőkben innen folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése