A blende vagy rekesz állíthatóságát fotós berkekben rekeszelésnek nevezik. Lerekeszelésnek nevezzük azt, amikor szűkítjük a blendét (azaz magasabb rekeszértéket választunk).
Ezek után adódik a kérdés mire jó ez az egész hókusz-pókusz a blende változtatásával.
Ez több dologra jó, de meghatározóan és alapvetően a mélységélességet befolyásolja és ezáltal a megkomponált képünk jellegét határozza meg. Mélységélességnek nevezzük képünknek azt a tartományát, amelyben éles, azaz nem elmosódott a kép.
Ezt viszonylag egyszerűen tudjuk modellezni saját magunkon is, hiszen az emberi szem képalkotása teljesen hasonló. Ha kitesszük magunk elé a mutató ujjunkat, akkor közvetlenül az orrunk előtt nem fogunk tudni élesen ráfókuszálni (az objektíveknél is van egy minimális fókusztávolság, ami alatt nem lehet élesre beállítani a témát). Amint az ujjunkat eltávolítjuk lesz egy pont ahol éles lesz a "kép", de körülötte elmosódott az előtér és háttér. Amint még jobban távolodunk avagy a tekintetünket felemelve a messzebb nézünk növekszik az éles tartomány.
Nagy rekesznyílásnál tehát a mélységélesség kicsi. Ezzel a technikával lehet elmosódott hátteret produkálni, ami pl. a portré fotózásnak egyik elengedhetetlen kelléke.
Ezek után adódik a kérdés mire jó ez az egész hókusz-pókusz a blende változtatásával.
Ez több dologra jó, de meghatározóan és alapvetően a mélységélességet befolyásolja és ezáltal a megkomponált képünk jellegét határozza meg. Mélységélességnek nevezzük képünknek azt a tartományát, amelyben éles, azaz nem elmosódott a kép.
Ezt viszonylag egyszerűen tudjuk modellezni saját magunkon is, hiszen az emberi szem képalkotása teljesen hasonló. Ha kitesszük magunk elé a mutató ujjunkat, akkor közvetlenül az orrunk előtt nem fogunk tudni élesen ráfókuszálni (az objektíveknél is van egy minimális fókusztávolság, ami alatt nem lehet élesre beállítani a témát). Amint az ujjunkat eltávolítjuk lesz egy pont ahol éles lesz a "kép", de körülötte elmosódott az előtér és háttér. Amint még jobban távolodunk avagy a tekintetünket felemelve a messzebb nézünk növekszik az éles tartomány.
Nagy rekesznyílásnál tehát a mélységélesség kicsi. Ezzel a technikával lehet elmosódott hátteret produkálni, ami pl. a portré fotózásnak egyik elengedhetetlen kelléke.
Kicsi rekesznyílásnál ugyanakkor a mélységélesség tart a végtelenbe, azaz egyre nagyobb és nagyobb lesz. Nagy mélységélességet, kis rekesznyílást pl. tájképfotózásnál használunk, ahol fontos lehet, hogy a képünk minden részlete, annak előtere és háttere is éles legyen.
Az alábbi fénykép jól illusztrálja az itt elhangzottakat:
A fentiek tükrében már érthetővé válik, amikor azt mondom, hogy a fotós legtöbbször a blende megfelelő beállításával (AV) operál és kevéssé a záridővel (TV). Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a fotós számára a blende megfelelő megválasztása a fontos. Az, hogy ez milyen záridőt jelent, a gépünk automatikusan meg fogja határozni. Ez az infó tökéletesen irreleváns a számunkra.
(A záridő nagyságát azért természetesen érdemes észbe tartani és a fenti megállapításom kellő mértéktartással kezelendő. Vannak olyan fotózási helyzetek, amelyek kifejezetten a záridő helyes megválasztásával exponálhatóak ki megfelelően.)
A blende megfelelő megválasztását a mélységélességen kívül, az aktuális fényviszonyok is jelentősen befolyásolják. Minél kevesebb fényünk van, annál nagyobb rekeszt célszerű hagynunk, hiszen annál kisebb lesz a záridőnk és ezáltal csökken a bemozdulás, életlen képalkotás veszélye. Ez a kijelentés természetesen normál körülmények mellett állja meg a helyét, hiszen ha állványról fotózunk, akkor az életlen képalkotás veszélye gyakorlatilag megszűnik. Tény azonban, hogy nem minden esetben és helyzetben kaphatunk elő a hónunk alól egy állványt.
Végezetül érdemes megjegyeznünk egy műhelytitkot. Nagyon sok objektív egy meghatározott blende érték mellett képezi le a legszebb képet. A Canon objektívek pl. a legnagyobb rekesznyílás, két fényértékkel (azaz rekesszel) történő csökkentésekor adják a legszebb rajzolatú képet.
A mélységélesség kiemelt szerepet kap a makrófotózásnál, ahol a mélységélességet egész más léptékkel mérjük mint általában, hiszen apró tárgyak és élőlények fotózásáról van szó.
Végezetül a blende nagyságának jelentőségét jól mutatja az előző bejegyzésben példaként hozott Canon profi objektív (70-200) két változatának jelentős árbeli differenciája. Az olcsóbb 4-es fényerejű objektívnél 4-es rekesznyílásnál nem tudunk nagyobbat választani, míg a 2,8-as fényerejű objektív az előzőhöz képest két további rekesznyílást engedélyes a fotósnak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy gyengébb fényviszonyok között is tovább leszünk képesek kézből, nagyobb mélységélességgel fotózni.
A két objektív fizikai kialakításában is nyilván megmutatkozik ez a paraméter:
- a nagyobb fényerejű optikában 23 lencsetag szerepel, 19 lencsecsoportban elrendezve. Ugyanez a számpár kisebb fényerejű estében: 20/15
- a nagyobb fényerejű optika fizikai átmérője is közel 89 mm, ellentétben a másiknál: 76 mm
- a legjelentősebb különbség a súlyban adódik. A nagyobb fényerejű objektív súlya közel kétszerese (1490 g) a kisebbnek (760 g).
A következőkben folytatjuk az alapoknál és a DSLR gépekről fogok írni.
A két objektív fizikai kialakításában is nyilván megmutatkozik ez a paraméter:
- a nagyobb fényerejű optikában 23 lencsetag szerepel, 19 lencsecsoportban elrendezve. Ugyanez a számpár kisebb fényerejű estében: 20/15
- a nagyobb fényerejű optika fizikai átmérője is közel 89 mm, ellentétben a másiknál: 76 mm
- a legjelentősebb különbség a súlyban adódik. A nagyobb fényerejű objektív súlya közel kétszerese (1490 g) a kisebbnek (760 g).
A következőkben folytatjuk az alapoknál és a DSLR gépekről fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése