2012. február 25., szombat

Akit a mozdony füstje megcsapott

Képek nélkül fotózásról beszélni, kicsit olyan mint basszus alap nélkül hallgatni zenét...lehet de nem biztos, hogy érdemes :-) (Furcsa lehet a hasonlat, de akik ismernek tudják, miért mondom ezt).
Időről időre érdemes elidőzni egy-egy kép mellett és meglelni benne a nekünk tetsző dolgokat. Az ember benyomását sok minden és sokféleképpen alakíthatja egy-egy kép kapcsán. Véleményem szerint nincsen rossz fotó, csak legfeljebb mi vagyunk a fotó számára rossz nézőközönség. Nyilván a legbugyutább fotó is értékes véleményt vagy emlékeket tud ébreszteni, ha másban nem de a készítőjében vagy a szereplőjében. 
Ugyanakkor vannak olyan objektív tényezők, amelyek alapvetően eldönthetik egy kép minőségét, a kompozíció helyességét. Ezeket legalább is érdemes fejben tartani és aztán... mint minden szabályt...szükség esetén áthágni!
Nézzünk most egy képet, ami engem megragadott és kísérletet teszek a benyomásaim összegzésére!
(A nagyításért kattints a képre)

A képet nem én készítettem, az viszont látható, hogy egy kistelepülés vasútállomásán készült (feltételezem Magyarországon).
A vasút hálás fotós téma de sokszor elcsépelt, sokszor látott jeleneteket ad. Az alábbi kép ugyanakkor kellően szokatlan több szempontból is. Nem egy fényes vasúti pályaudvar belsőjében készült, vagy rendező pályaudvaron, nyílt pályán stb., amiből valljuk be sokat láttunk már. A fotós egy kifejezetten lepusztult helyszínt választott, ami eleve nyomasztóan tud hatni. Bal oldalon málladozó épület, graffitikkel az oldalán, korunk enyészete és vandál bélyege egyaránt megtalálható ezeken. 
A kép egyik izgalma szerintem a hosszú záridővel felvett, elmosódott (és ezáltal mozgó hatást keltő) vonat dinamikája és a középen álló statikus, várakozó ember disszonanciájából adódik.  A furcsa érzést fokozza, hogy egyetlen ember áll csak a képen. A bal oldali épületekből álló elhagyatottságot nagyban erősíti, a képnek ez az egyszemélyessége. Ilyen értelemben ez a szituáció egy nagyon nem megszokott jelent. 
Amit még fontos szerintem kihangsúlyozni, hogy a kép vonalvezetése, és ebből adódó geometriája nagyon jól van komponálva. A bal oldali út, a középső peron és a jobb oldali vasúti sínek párhuzamosai kitűnően terelik a szemet a központi figura felé és kellően kiemelik őt, aki egyébként egy felfedezhetetlen kis pont lenne a képen.
A kép négy sarka felé jól láthatóak a sötétebb foltok, amiket az objektív vignettálásának nevezünk. Ezt általában utólag célszerű levenni, de ennek a képnek még ez is kifejezetten jól áll, mert valahogy nekem a dokumentarista jelleget erősíti.

2012. február 22., szerda

Mélységélesség

A blende vagy rekesz állíthatóságát fotós berkekben rekeszelésnek nevezik. Lerekeszelésnek nevezzük azt, amikor szűkítjük a blendét (azaz magasabb rekeszértéket választunk).
Ezek után adódik a kérdés mire jó ez az egész hókusz-pókusz a blende változtatásával.
Ez több dologra jó, de meghatározóan és alapvetően a mélységélességet befolyásolja és ezáltal a megkomponált képünk jellegét határozza meg. Mélységélességnek nevezzük képünknek azt a tartományát, amelyben éles, azaz nem elmosódott a kép.
Ezt viszonylag egyszerűen tudjuk modellezni saját magunkon is, hiszen az emberi szem képalkotása teljesen hasonló. Ha kitesszük magunk elé a mutató ujjunkat, akkor közvetlenül az orrunk előtt nem fogunk tudni élesen ráfókuszálni (az objektíveknél is van egy minimális fókusztávolság, ami alatt nem lehet élesre beállítani a témát). Amint az ujjunkat eltávolítjuk lesz egy pont ahol éles lesz a "kép", de körülötte elmosódott az előtér és háttér. Amint még jobban távolodunk avagy a tekintetünket felemelve a messzebb nézünk növekszik az éles tartomány.
Nagy rekesznyílásnál tehát a mélységélesség kicsi. Ezzel a technikával lehet elmosódott hátteret produkálni, ami pl. a portré fotózásnak egyik elengedhetetlen kelléke.

Kicsi rekesznyílásnál ugyanakkor a mélységélesség tart a végtelenbe, azaz egyre nagyobb és nagyobb lesz. Nagy mélységélességet, kis rekesznyílást pl. tájképfotózásnál használunk, ahol fontos lehet, hogy a képünk minden részlete, annak előtere és háttere is éles legyen.
Az alábbi fénykép jól illusztrálja az itt elhangzottakat:


A fentiek tükrében már érthetővé válik, amikor azt mondom, hogy a fotós legtöbbször a blende megfelelő beállításával (AV) operál és kevéssé a záridővel (TV). Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a fotós számára a blende megfelelő megválasztása a fontos. Az, hogy ez milyen záridőt jelent, a gépünk automatikusan meg fogja határozni. Ez az infó tökéletesen irreleváns a számunkra. 
(A záridő nagyságát azért természetesen érdemes észbe tartani és a fenti megállapításom kellő mértéktartással kezelendő. Vannak olyan fotózási helyzetek, amelyek kifejezetten a záridő helyes megválasztásával exponálhatóak ki megfelelően.)

A blende megfelelő megválasztását a mélységélességen kívül, az aktuális fényviszonyok is jelentősen befolyásolják. Minél kevesebb fényünk van, annál nagyobb rekeszt célszerű hagynunk, hiszen annál kisebb lesz a záridőnk és ezáltal csökken a bemozdulás, életlen képalkotás veszélye. Ez a kijelentés természetesen normál körülmények mellett állja meg a helyét, hiszen ha állványról fotózunk, akkor az életlen képalkotás veszélye gyakorlatilag megszűnik. Tény azonban, hogy nem minden esetben és helyzetben kaphatunk elő a hónunk alól egy állványt.

Végezetül érdemes megjegyeznünk egy műhelytitkot. Nagyon sok objektív egy meghatározott blende érték mellett képezi le a legszebb képet. A Canon objektívek pl. a legnagyobb rekesznyílás, két fényértékkel (azaz rekesszel) történő csökkentésekor adják a legszebb rajzolatú képet.

A mélységélesség kiemelt szerepet kap a makrófotózásnál, ahol a mélységélességet egész más léptékkel mérjük mint általában, hiszen apró tárgyak és élőlények fotózásáról van szó.


Végezetül a blende nagyságának jelentőségét jól mutatja az előző bejegyzésben példaként hozott Canon profi objektív (70-200) két változatának jelentős árbeli differenciája. Az olcsóbb 4-es fényerejű objektívnél 4-es rekesznyílásnál nem tudunk nagyobbat választani, míg a 2,8-as fényerejű objektív az előzőhöz képest két további rekesznyílást engedélyes a fotósnak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy gyengébb fényviszonyok között is tovább leszünk képesek kézből, nagyobb mélységélességgel fotózni.
A két objektív fizikai kialakításában is nyilván megmutatkozik ez a paraméter:
- a nagyobb fényerejű optikában 23 lencsetag szerepel, 19 lencsecsoportban elrendezve. Ugyanez a számpár kisebb fényerejű estében: 20/15
- a nagyobb fényerejű optika fizikai átmérője is közel 89 mm, ellentétben a másiknál: 76 mm
- a legjelentősebb különbség a súlyban adódik. A nagyobb fényerejű objektív súlya közel kétszerese (1490 g) a kisebbnek (760 g).

A következőkben folytatjuk az alapoknál és a DSLR gépekről fogok írni.

2012. február 19., vasárnap

A blendén túli világ

Ahhoz, hogy elkezdjünk kreatívan fotózni elengedhetetlen a blende (más néven rekesz) használatának megértése.
A fotósnak, az adott fényviszonyok ismeretében kell meghatároznia a fényképezőgépének megfelelő beállításait. A komponált kép ezen beállításoknak köszönhetően fog más és más hangulatot, érzést árasztani.
Az egyik talán legfontosabb és alapvető beállítási lehetőség a blende helyes kiválasztása. 

Mi a blende?
A fényképezőgépünkben található fényérzékelő lapka (ezen realizálódik a kép) a blendén keresztül kap exponáláskor megfelelő mennyiségű fényt. A blende felfogható úgy is, mint egy kulcslyuk az ajtón, aminek történetesen tudjuk állítani a méretét. Minél kisebb a kulcslyuk, annál kevesebb fény kerül be a szobába. Ellenkező esetben: minél nagyobbra állítjuk a képzeletbeli ajtónkon a kulcs lyukát, annál több fény fog bekerülni a szobába, egységnyi idő alatt. A blende ugyanígy működik. Állíthatjuk tehát ezen keresztül annak a "nyílásnak" a nagyságát, amelyen keresztül fényt engedünk a gépvázunk belsejébe, a fényérzékelő lapkánkra. 
Az alább ábra a blende ezen tulajdonságát mutatja be:

A blende nagyságán kívül, van egy másik fontos paraméter is, ami ezzel párosul. Ez pedig az, hogy mennyi ideig hagyjuk nyitva a blendénk nyílását, azaz mennyi ideig engedünk keresztül rajta fényt. Ezt hívják záridőnek. 
Ezen a ponton a fenti kulcslyukas példára visszautalva képzeljük el a következőt.
Tételezzük fel, hogy a képzeletbeli sötét szobánkat szeretnénk szép tiszta fénnyel megtölteni. Ehhez beállíthatjuk a kulcslyukunk méretét kicsire, közepesre, nagyra vagy legnagyobbra. Minél nagyobb a nyílásunk a kulcslyukon, annál hamarabb fog a szobánk "megtelni" fénnyel. Minél kisebbre (szűkebbre) vesszük a nyílást, annál több ideig fog tartani, megtölteni a szobánkat fénnyel. Előbb vagy utóbb mindkét esetben meg lesz töltve a szobánk, csak az egyik rövidebb, a másik hosszabb ideig fog tartani.

Hogyan állíthatjuk be a blendét?
A blende beállítása a DSLR gépeken az AV (Aperture Value) beállítás segítéségével érhető el: ekkor a rekesznyílást tudjuk szabályozni meghatározott értékeken keresztül. Minél kisebb ez a szám, annál nagyobb a rekesznyílásunk (lásd fenti ábra - f/2.8) és fordítva (f/16). A kiválasztott rekesznyíláshoz a gépünk - a fényviszonyok tükrében - automatikusan fog záridőt meghatározni. A blende értéke tehát különböző fényviszonyok mellett más más záridőt fog meghatározni. Erős nappali fénynél ez a záridő megfelelően kicsi lesz. Esti szürkületkor viszont, ugyanazzal a rekesznyílással, a záridő sokkal hosszabb lesz.

Milyen blende értékek szerepelnek?
A blende értékek egy mértani sort alkotnak, melynek alapja az f1 érték. Ez a blendét átengedhető fénymennyiség 100%-át jelöli. A mértani sor további tagjai az előző értékhez képest a fénymennyiség felét engedik át, melyből következik, hogy ha a blende értéket növeljük, a rekesz mérete és ezzel a nyíláson átengedett fény mennyisége is csökken. A mértani sor értékei: 1,4; 2; 2,8; 4; 5,6; 8; 11; 16; 22; 32; 45; 64.
Megjegyzés: a fentiek alapvetések, tény azonban, hogy ennél a mértani sornál, a mai, komoly optikáknál már sokkal finomabb (értsd részletesebb) értékeket is beállíthatunk a két szélső érték között.
 

Mi határozza meg a blendét?
Ez egy nagyon fontos dolog. A blende minden esetben az optikától függ és annak a tulajdonsága és nem a gépvázunknak. Ha veszünk egy klassz gépvázat még kevéssé fogunk tudni arról nyilatkozni milyen rekeszértékeket fogunk tudni választani. Ezt tehát minden esetben az optika vagy más néven objektív dönti el, amihez megfelelő jelölés társul az optikán.
Nézzük meg a Canon, egyik méltán legnépszerűbb objektívének a tulajdonságát:

Canon EF 70-200mm f/4.0 L IS USM
Vastaggal kiemeltem a blende jelölését. Ennek a jelentése, hogy f/4-es blendénél kisebbet ezzel az optikával nem fogunk tudni beállítani, akármilyen gépvázunk is van. Ennél kisebb rekeszt természetesen bármikor választhatunk, de nagyobbat soha. Ezt az értéket nevezzük az objektív fényerejének.
Továbbá ha az 'f' után csak egy szám szerepel, akkor az azt is jelenti, hogy a zoom tartományunk mindkét végén (70mm, nagylátószög és 200mm, tele) 4-es rekeszről indulhatunk.  

Canon EF 70-300mm f/4-5.6 L IS USM
Ennél a teleobjektívnél már kötőjellel elválasztva két blende érték is szerepel. Jelentése: 70mm-es zoom esetében 4-es a legnagyobb rekeszünk, tele állásban (300mm) viszont már csak 5,6.

Végezetül, az elsőként szerepeltetett objektívnak létezik egy nagy testvére:
Canon EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 
Mindaz igaz, ami a fentieknél is szerepel, kivéve, hogy itt már f/2,8-as nagy blendét választhatunk a zoom tartományunk mindkét végében. Ez látszólag nem nagy különbség. De, hogy mégis mekkora, arról jó tájékoztató adat a két objektív árában mért különbség: 200.000 forint, 2012 év elején.

Mivel nem akarom ellőni az összes puskaporomat ebben a témában, ezért a folytatásra is hagyok valamit, amiből kiderül, hogy mégis mi okozhatja ezt a nagy árkülönbséget és végül is miért jó nekünk képalkotás szempontjából, a blende állíthatósága?

2012. február 16., csütörtök

Köd és pára

Az alábbi cikk Michael Freeman tollából származik. 
A köd és párafotózásról ír. Érdemes elolvasni.

A kiszámíthatatlanság jó dolog a fotózásban. Bár mindannyian szeretünk előre tervezni a fényekkel, a beállításokkal, mégis ha visszanézzük a fotóinkat, rájövünk arra, hogy a legjobb alkotásainkban mindig van tervezetlenség. Ködös időben ez még inkább megállja a helyét. A köd misztikus módon átalakítja a táj látványát.

Őszi talajközeli köd Pennsylvaniában. A háttérfény kellemes, meleg színt ad a ködös tájnak.

Mire lesz szükséged?
• Széles látószögű lencse
• Ha nagyon sűrű a köd vagy napfelkelte előtt akarsz fényképezni, akkor mindenképpen javasolt egy állvány. Ellenkező esetben, kézben fogva nagyra kell állítani az ISO-t, és zajos lesz a kép.

Hogyan kezdj neki?
Pusztán az a tény, hogy ködös az idő, nem fogja neked garantálni, hogy ütős képeket készíts. Mindenképpen érdemes tudatosan készülni és egyúttal megérteni, hogy hogyan lehet képi nyelvre fordítani ezt a természeti jelenséget.
Mindenki tudja, hogy ködben a tárgyak alakja a távolságuktól és a köd sűrűségétől függően változik. Azok a tárgyak, amelyek távolabb vannak, kevésbé lesznek részletgazdagak. A köd tulajdonságai ugyanakkor távlatot nyitnak a fotózásban. Gondoljunk csak a diffúz fényekre, a kis dinamikatartományra, a pasztell színekre és a sziluettekre. A köd a legjobb diffúz filter, míg a színek tekintetében deszaturál. Ha naplementekor fényképezünk közepes sűrűségű ködben, akkor igen hatásos sziluettfotókat kapunk.

Pasztellszínek ködben. Ez a fénykép alacsony kontraszttal és egy enyhe aláexponálással készült.

Nappal, sűrű ködben egyáltalán nem kapunk irányított fényt. Ha helyesen választjuk meg a témánkhoz való távolságot, akkor a színek és a tónusok egészen finomakká válnak. Csakúgy, mint az alább látható képen.

A reggeli köd finommá teszi a vonalakat, a tónust és a színeket. (180mm optika)

Fénnyel szemben fotózva – a köd sűrűségétől függően – nagyon szép sziluettes képeket kaphatunk. Minél közelebb megyünk a tárgyunkhoz vagy a témánkhoz, annál sziluettesebb képet kapunk. Az alábbi képet széles optikával (20mm) fotózták egészen közelről és alsó perspektívából, hogy még nagyobb kontrasztot és ezáltal még jobban definiált körvonalat kapjon a tárgy.


Egyszóval a ködös időben való fotózás szélesre tárja a fotós lehetőségeit. Érdemes tehát a következőkre odafigyelni.
  • Diffúz fények és finom kontúrok.
  • Távolságérzet. A tárgyak egyenletesen kezdenek eltűnni a távolban.
  • Erős kontúrok és kontrasztok.
  • Fáról vagy magaslesről széles optikával készített képek érdekes perspektívát adhatnak.
Technikai felkészülés
Figyeljünk oda a lencsénken való páraképződésre. Ezért mindig vigyünk magunkkal lencsetisztító kendőt. A ködös idő akár kettővel is módosíthat az f-számon az alacsony dinamikatartomány miatt. Emiatt nyugodtan eljátszhatunk bizonyos kontrasztbeállításokkal. A lényeg, hogy mindenképpen RAW-ban fotózzunk, hogy az utómunkánál a legtöbb lehetőséget adjuk meg magunknak, ha a fotózás pillanatában még nem tudjuk, mit akarunk.




2012. február 12., vasárnap

Nagylátószögben nézem a világot

Egy fotós számára a gépváz kiválasztása egy egyszerű dolog, ahhoz képest, amikor ugyanezt a döntést a megfelelő objektív(ek) kiválasztásánál kell meghoznia. Az objektívekről külön szeretnél írni, mert akkora terjedelmű téma, hogy ehhez időről időre vissza kell térni.
Én kezdő objektívnek egy nagylátószögűt választottam a legjobbik fajtából: Canon EF 24-105mm f/4 USM L IS. 


A zoom objektív legfontosabb tulajdonsága a tól/ig fókusztávolság, ami esetemben: 24 és 105 mm között állítható. A 24 mm egy megfelelően nagy látószögnek számít, ugyanakkor a 105 mm már kistelébe hajlik. Ez azt jelenti, hogy ezzel a fókusztávval gyakorlatilag minden - különleges képességet nem igénylő - helyzetben jól helyt tudunk állni és maradandót tudunk alkotni.
Az EF jelölés az 'Electro-Focus' azaz motoros, automatikus fókuszbeállítást jelenti a Canon optikákon. A motoros fókuszbeállításért az USM a felelős, ami az 'UltraSonic Motor', ultrahangos motort jelenti. A gyűrűs USM ultrahang-rezgésekkel mozgatja az érzékeny, csaknem zajtalan, gyors autofókuszt. A jó rögzítőnyomaték precízen, túllövés nélkül megállítja a fókuszáló lencsecsoportot. A fókuszálás kézi üzemmódban állandóan felülírható anélkül, hogy ki kellene kapcsolni az autofókuszt.
Az 'L' a Canon luxus (luxury) kategória jelölése, amit minden ilyen optika esetében egy vékony piros körgyűrű mutat az objektíven. Ezt messziről meg lehet ismerni. Ha tehát ilyet látsz, biztos lehetsz benne, hogy profi objektívvel van dolgod. Kivéve ha ez házi tuning eredményeképpen állt elő...lásd az alábbi képen :-)
(na majd ha megtalálom, feltöltöm...)
Nagyon fontos jellemzője az optikának, az 'IS' azaz képstabilizátor (image stabilizator). A kézből való fotózáshoz tele állás felé, elengedhetetlen ez az opció, amit természetesen ki és be lehet kapcsolni. Tele állásban és hosszabb záridők használata mellett a képstabilizátor segítségével biztosíthatjuk, hogy éles, rezgéstől mentes képet tudjunk komponálni. 
Az f/4-es jelölés az objektív fényerejét mutatja, ami esetünkben 4-es rekesznyílást jelent. Ennek a pontos jelentését a későbbiekben jobban meg fogjuk tudni érteni, egyelőre legyen elég annyi, hogy ennél az optikánál ez azt jelenti, hogy mind nagylátószög (24 mm), mind tele (105 mm) állásban 4-es rekesznyílástól indulhatunk el felfelé. Ez a tulajdonság az optika úgynevezett fényerejét mutatja. Minél nagyobb a fényereje az objektívnek, annál nagyobb rekesznyílást tudunk eszközölni rajta (pl. 2.8) és ennek következtében kevés fény mellett is jobban tudunk vele fotózni. Ez talán így nem hangzik olyan bonyolultan, de kivitelezésben és az optika árában óriási különbségeket jelent. A méltán népszerű és híres Canon 70-200-as telénél a 4-es és 2.8-as fényerejű (egyébként minden más paraméterében pontosan megegyező) optika ára között 2.000.000 (azaz kétszázezer) forint különbség van. Ezt mindenki maga döntse el, hogy megéri-e neki vagy sem. "Hála a Canon" marketingeseinek, az én szerencsémre a 24-105 optikánál ilyen dilemma elé nem állítottak :-)

Bármilyen optikának, de egy ilyen drága jószágnak különösen, kötelező tartozéka kell legyen az UV szűrő, ami ebben a kontextusban kifejezetten csak az optika védelmére szolgál. Ezen kívül egy HOYA cirkuláris polárszűrőt vettem hozzá. A szűrők esetében még speciális fotós célokra (pl. vízesés fotózás) egy ND8-as szürkeszűrő ajánlott. Ez az a hármas, amivel szerintem gond nélkül indulhatsz bárhová és nem fogod hiányát érezni semminek.

2012. február 11., szombat

Miért pont Canon 5D?

A Canon 5D számomra a full frame miatt volt egyértelmű választás (a full frame lényegéről később részletesen írok). A Canon DSLR palettáján ez a belépőszint a full frame világába, de a gép önmagában egy komoly jószágnak számít. Felette gyakorlatilag csak az EOS 1D sorozat van, amelyek már a milliomos amatőröket illetve az ebből pénzből élőket célozzák.
Az ára meglehetősen borsos, annak aki a fotózást "csak" hobbinak tekinti, de a legtöbb hobbi előbb utóbb súlyos köteg pénzeket képes kicsalogatni az ember pénztárcájából. 
A gép pontos specifikációját itt és most nem részletezném, inkább megosztanám az első benyomásaimat róla.
Az már az első kézbevételnél kiderült, hogy itt komoly fegyverről van szó. A súlya és robusztus kialakítása tekintélyt parancsoló. Az biztos, hogy ez nem az a kategória, amit a kabát zsebedbe vágsz vagy a nyakadon lóbálod, miközben baktatsz hegymenetnek felfelé. Én kifejezetten szeretem ha érzem a gép súlyát a kezembe. Külön beszerezhető hozzá egy portrémarkolat is, amit a gépváz aljára kell felszerelni, ezáltal - nevéből adódóan - a portré fotózáshoz elengedhetetlen kéztartást és fogást segíti. A következő képen a portrémarkolattal szerelt változat látható:


Ahogy a képen látszik a portrémarkolat további két aksit is rejt, ami a fotózási lehetőségeinket gyakorlatilag a "végtelenig" kitolja, legalább is időben.
Maga a gépváz ütés, por és vízálló, ami a mostohább körülmények közötti fotózáshoz nagyon jó tud lenni. 
A kezelőszervei nagyon jól elhelyezettek. Tényleg mindegyik jól kézre áll. Az előző 350D gépemhez képest a lehetőségek és beállítások széles tárházát találtam rajta, amit azonban szinte első olvasásra is nagyon jól el lehet sajátítani. A Nikon-os világból átvett forgató tárcsa is teljesen rendben van, bár első látásra furcsa volt. A felette található joystick gyors funkció gombnak is nagy hasznát tudja venni az ember. Az egyedüli elmarasztaló kritikát a ki/bekapcsoló gomb elhelyezése jelenti. Ez közvetlenül a nagy tárcsa alatt van, ami nem túl szerencsés. A kistestvér 7D-n ezt sokkal jobb helyre sikerült installálni. Maga a ki/bekapcsolás is nehézkes ezzel a pici pöcök szerű valamivel. Csak azért nem zavar annyira, mert általában nap elején bekapcsolom a gépet és nap végén ki, tehát ezt a zavaró dolgot szerencsére nem sokszor kell használnom.
Én szeretem védeni a dolgaimat ezért első dolgom volt, hogy egy védőfóliát szerezzek a tekintélyes méretű LCD kijelzőre a karcolások elkerülésére. Ezt másoknak is bátran merem ajánlani, akik szeretnek vigyázni a dolgaikra. Csak mellékes megjegyzésként: ez egy műanyag, átlátszó, papírvékony, egyik oldalán öntapadós fólia, aminek a gyártási költsége szerintem lehet, hogy van 5 forint is. Na már most lehet ebből olyat kapni, amit pontosan az 5D méretére vágtak ki. Mindez 3000 forint. Én majd padlót fogtam ettől, amire az eladó csak annyit mondott, hogy egy ekkora költségű gépen ne ezen a piti összegen vacakoljak már. Természetesen erre elgyengültem, de megvan a véleményem erről a dologról. Ez valószínűleg látszott az arcomon, amire az eladó azzal próbált vigasztalni, hogyha iPhone-ra szeretnék ilyet, akkor az dupla ennyibe került volna. Na arról is megvan a véleményem. 
Összegezve: belépve a nagyfilmes világba, rögtön éreztem, hogy bizony szeretik itt is balféknek nézni az embert és pofátlan módon kihasználni.
A gépváz a fotós kellékek közül sajnos az, amelyik a leggyorsabban avul el és amortizálódik. A minőségi objektívek sokkal jobban tartják az árukat és még évek múltán is eladhatóak lesznek jó pénzért. Ez a gépvázra sajnos nem igaz. Ezzel együtt azt hiszem ebbe a gépbe minden és úgy van benne egy kreatív fotózáson gondolkodó amatőrnek vagy akár egy profinak is, hogy az pont passzoljon az elvárásainak. 
Zárógondolatnak csak annyit, hogy a gép - a mai korban szinte elengedhetetlen módon - tud full HD videó felvételt is készíteni. Ez a tény kiegészülve azzal, hogy várhatóan egy megfelelően komoly optika lesz a gépen, állítólag fantasztikus eredményeket produkál. Ezt egy jó barátom megerősítette illetve felvilágosított arról, hogy komoly klipp rendezők dolgoznak 5D-vel. Megmondom őszintén én erről nem tudtam és a vásárláskor sem érdekelt, mert nekem ez annyira tized rangú dolog volt. De ezek után feltett szándékom lesz, hogy ezt kipróbáljam. 
Mit sem ér azonban a gépváz egy jó objektív nélkül! A következő bejegyzésemben erről lesz szó!

Egy új kezdet

Kedves Olvasóm!

Ebben a naplóban alapvetően a fotózással és fotókészítéssel kapcsolatos információkat olvashatsz egy lelkes amatőr tollából. Bízom benne, hogy ezeken az írásokon keresztül te is közelebb kerülhetsz a pillanat megörökítésének élményéhez. Igyekszem minél több hasznos tudást, tapasztalatot és tanácsot is átadni a sorok között, de mindezt saját élményeimet bemutató sorozaton keresztül.
Van némi tapasztalatom a fotózással kapcsolatban és már régóta érett bennem a gondolat, hogy mindezt írásos formában is meg kellene osztanom. Nemrégiben egy fontos apropó szolgált arra, hogy ezt az elhatározásomat, immár tett is kövesse.
2011 decembere óta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy Canon 5D Mark II boldog tulajdonosa lehetek. Ezzel a fotózással kapcsolatos történetem egy új fejezete kezdődött el. Ha már itt ez az új kezdet, akkor legyen ennek egy naplóba való olvasata is. 
Röviden néhány szó az előéletemről:
Sok fotózással foglalkozó embertől eltérően én nem mondhatom el magamról, hogy fiatal koromban a szüleimtől kapott Pajtás fényképezőgép inspirált volna a fotózás felé. Soha nem volt sem ilyen, sem más fényképezőgépem. A fotózást is, mint oly sok minden mást, csak érett fejjel fedeztem fel magamnak. A környezetemben nem volt olyan, aki ehhez megfelelő lökést adott volna. Bár mint később kiderült, valójában egy kedves rokonom szabadidős tevékenységeihez sokkal több közöm volt, mintsem azt gondoltam volna. De ez egy külön történet, amit talán valamikor később megosztok.
Az első gépem egy Fuji kompakt kamera volt, ami még a filmes világból származik. Már javában dolgoztam, amikor a 2000-es évek elején egy Canon PowerShot G2-es gépet vettem, amivel nagyon sokáig, nagyon meg voltam elégedve. Rengeteg mindent ezen a gépen tanultam meg, ami a kép komponáláshoz és a fotózáshoz, mint látásmód kifejlesztéséhez kell. A technikai háttérről azonban ekkor még nem sok közöm volt.
Aztán valamikor 2005 tájékán beléptem a digitális tükkörreflexes (DSLR) gépek világába. Ehhez a belépőt egy Canon EOS 350D típusú gép adta. Nemsokára rájöttem, hogy ezzel lehet ugyan, hasonlóan fényképezni, mint a G2-vel, de nem sok értelme van. Ahhoz, hogy ennek a gépnek az igazi lehetőségeit ki tudjam használni, muszáj lesz többet tudnom a fényképezés technikai hátteréről is. Alapvetően érdekelt a téma, azért nem esett nehezemre az ezzel kapcsolatos szakirodalom tanulmányozása. Összességében ez, hol könnyebben, hol nehezebben ment. A hasznos könyvekről szeretnék egy külön bejegyzésben szólni.
Pár év után rájöttem, hogy már sokkal több mindent tudok a gépről és a fotózás fizikájáról, de mégsem érzem magamon, hogy olyan jól tudnék fotózni. Egy kedves rokonom ajánlására aztán 2008-ban beiratkoztam egy fotós suliba, amit a Foto Art magazin főszerkesztője, Jamrik Vili vezetett (Fotósuli). Itt egy féléven keresztül tanulhattam elméletben és gyakorlatban mindazt, ami a fényképezéshez kell, az alapoktól kezdve. Összességében nagyon jó tapasztalatokat szerezhettem itt és néhány tényleg érdekes tanárral is sikerült megismerkednem. A legfontosabb eredménye azonban az iskolának, az a hihetetlen inspiráció volt, amit az adhat, amikor az ember koncentráltan tud foglalkozni egy őt érdeklő dologgal. Abban az időszakban tényleg minden nap a fotózásról szólt.
Most 2012 február van és túl vagyok az első "próbafelvételeken" az új szerzeményemmel. A következőkben innen folytatom.