Képek nélkül fotózásról beszélni, kicsit olyan mint basszus alap nélkül hallgatni zenét...lehet de nem biztos, hogy érdemes :-) (Furcsa lehet a hasonlat, de akik ismernek tudják, miért mondom ezt).
Időről időre érdemes elidőzni egy-egy kép mellett és meglelni benne a nekünk tetsző dolgokat. Az ember benyomását sok minden és sokféleképpen alakíthatja egy-egy kép kapcsán. Véleményem szerint nincsen rossz fotó, csak legfeljebb mi vagyunk a fotó számára rossz nézőközönség. Nyilván a legbugyutább fotó is értékes véleményt vagy emlékeket tud ébreszteni, ha másban nem de a készítőjében vagy a szereplőjében.
Ugyanakkor vannak olyan objektív tényezők, amelyek alapvetően eldönthetik egy kép minőségét, a kompozíció helyességét. Ezeket legalább is érdemes fejben tartani és aztán... mint minden szabályt...szükség esetén áthágni!
Nézzünk most egy képet, ami engem megragadott és kísérletet teszek a benyomásaim összegzésére!
(A nagyításért kattints a képre)
A képet nem én készítettem, az viszont látható, hogy egy kistelepülés vasútállomásán készült (feltételezem Magyarországon).
A vasút hálás fotós téma de sokszor elcsépelt, sokszor látott jeleneteket ad. Az alábbi kép ugyanakkor kellően szokatlan több szempontból is. Nem egy fényes vasúti pályaudvar belsőjében készült, vagy rendező pályaudvaron, nyílt pályán stb., amiből valljuk be sokat láttunk már. A fotós egy kifejezetten lepusztult helyszínt választott, ami eleve nyomasztóan tud hatni. Bal oldalon málladozó épület, graffitikkel az oldalán, korunk enyészete és vandál bélyege egyaránt megtalálható ezeken.
A kép egyik izgalma szerintem a hosszú záridővel felvett, elmosódott (és ezáltal mozgó hatást keltő) vonat dinamikája és a középen álló statikus, várakozó ember disszonanciájából adódik. A furcsa érzést fokozza, hogy egyetlen ember áll csak a képen. A bal oldali épületekből álló elhagyatottságot nagyban erősíti, a képnek ez az egyszemélyessége. Ilyen értelemben ez a szituáció egy nagyon nem megszokott jelent.
Amit még fontos szerintem kihangsúlyozni, hogy a kép vonalvezetése, és ebből adódó geometriája nagyon jól van komponálva. A bal oldali út, a középső peron és a jobb oldali vasúti sínek párhuzamosai kitűnően terelik a szemet a központi figura felé és kellően kiemelik őt, aki egyébként egy felfedezhetetlen kis pont lenne a képen.
A kép négy sarka felé jól láthatóak a sötétebb foltok, amiket az objektív vignettálásának nevezünk. Ezt általában utólag célszerű levenni, de ennek a képnek még ez is kifejezetten jól áll, mert valahogy nekem a dokumentarista jelleget erősíti.
